Ha egynél több gyermeked van, akkor biztos, hogy van némi testvéri rivalizálás. Nagyon-nagyon nehéz a gyerekeknek, hogy osztozniuk kell rajtunk. Valójában, amikor egy kisebb testvér születik, gyakorlatilag minden gyerek aggódik, hogy elveszíti a szülei szeretetét. Mi másért szereztek volna egy “újabb, fiatalabb modellt”? 🙂
A testvéri rivalizálás mellett a gyerekeknek személyiségbeli összecsapásaik is lehetnek, vagy azért, mert különböző korúak, neműek és különböző dolgokat akarnak – vagy épp azért, mert közel állnak egymáshoz, és ugyanazt akarják! Végül, mint más együtt élő embereknek, még a legkedvesebb testvéreknek is vannak rossz napjai és konfliktusai. A gyerekeknek pedig nincs meg a perspektívájuk ahhoz, hogy tudják, nem feltétlenül a másik hibája a dolog, és nincsenek meg a készségeik ahhoz, hogy megoldják a nézeteltéréseket.
De a gyermekeid egy életre barátok is lehetnek, és a szülői nevelés megelőzheti, sőt át is alakíthatja a testvéri feszültségeket. Hogyan?
1. Tanítsd meg a gyermekeidet olyan készségekre, amelyeket használva jól kijönnek egymással
Minden emberi kapcsolatban lesz némi konfliktus, és nem várhatjuk el a gyerekektől, hogy automatikusan tudják, hogyan kell békésen megoldani a dolgokat. A legtöbb felnőtt azonban nem tanult jó szociális-érzelmi vagy konfliktusmegoldó készségeket gyerekkorában, így nem tudjuk, hogyan tanítsuk meg ezeket a gyerekeinknek. Azt mondjuk nekik, hogy használják a szavaikat, de gyakran nem tudják, milyen szavakat használjanak, és amikor feldúltak, nem tudnak hozzáférni ezekhez az ésszerű megoldásokhoz.
A szülőknek tehát számítaniuk kell arra, hogy újra és újra határokat kell szabniuk a testvéri rivalizálás felbukkanásával, és olyan nyelvet kell adniuk a gyerekeknek, amellyel kifejezhetik szükségleteiket és megoldhatják problémáikat anélkül, hogy egymást támadnák. Ezt a készséget életük hátralévő részében minden kapcsolatukban hasznosíthatják. És igen, ha ezt következetesen csinálod, látni fogod, hogy a gyerekeid elkezdik használni ezt a nyelvet egymással, anélkül, hogy neked közbe kellene avatkoznod!
Íme egy egyszerű, de nagyon hatékony háromlépcsős folyamat a készségek tanításához, amikor határokat kell szabnod a gyermekeid interakciójának:
- Ismerd el az érzéseiket vagy igényeiket! „Azt akartad, hogy a bátyád ne nyomkodja tovább az orrodat, ezért megcsípted.”
- Szabj határokat! „Nincs csipkedés. A csipkedés fáj.”
- Taníts alternatívákat! „Mondd a bátyádnak: „ne nyúlj hozzám!”.”
2. Ahelyett, hogy a gyermekedet elmarasztalnád, amikor a testvérét zavarja, inkább tanítsd meg a másik gyermeket, hogy álljon ki magáért
Ha mindig az egyik gyermeket véded, a másik meg lesz győződve arról, hogy te jobban szereted a testvérét, és a feszültség egyre csak nő. Ehelyett edzd mindkét gyermeket, hogy fejezze ki az igényeit, és szükség esetén támogasd őket.
Apa: „Dani, idegesnek tűnsz. Mi nem tetszik? Elmondanád a nővérednek?”
Dani: „Nem szeretem a lökdösődést!”
Apa: „Lili, Dani azt mondja, nem szereti, ha lökdösik. Abbahagynád, vagy szükséged van a segítségemre, hogy eltávolodj?”
3. Kikényszerített osztozkodás helyett az önszabályozás
Állíts fel egy családi szabályt, miszerint amikor otthon játszanak, minden gyermek addig használhatja a nála lévő játékot, amíg csak akarja, egészen a következő étkezésig. Ha előtte meg akarja osztani a testvérével, az az ő döntése, de ő dönti el, mikor végzett a játékkal. Ha leteszi, a másik gyereknek meg kell kérdeznie: „Végeztél vele?”, mielőtt átvenné a játékot. Természetesen, ha külső helyszínen vagytok, vagy például más gyerekek látogatnak meg benneteket, akkor előre figyelmeztetni kell a tieidet, hogy abban a helyzetben rövid ideig tart a váltás.
Íme, mit tanulnak a gyerekek a kényszerű osztozkodásból:
„Ha elég hangosan kiabálok, megkapom, amit akarok, még akkor is, ha másnál van.”
„A testvérem és én állandó versenyben vagyunk, hogy megkapjuk, amire szükségünk van. Nem szeretem őt.”
„Én nyertem! De hamarosan ismét veszíteni fogok, úgyhogy jobb, ha hangosan tiltakozom, amikor rám kerül a sor, hogy minden percet megkapjak, amit csak tudok.”
Íme, mit tanulnak a gyerekek az önszabályozó osztozásból:
„Kérhetem, amit akarok. Néha hamar sorra kerülök, néha várnom kell. Előbb-utóbb mindenki sorra kerül.”
„Sírni oké, de ez nem jelenti azt, hogy megkapom a játékot.”
„Nem kapok meg mindent, amit akarok, de a szüleim mindig megértenek és segítenek nekem.”
„Miután sírtam, jobban érzem magam.”
„Szeretem azt az érzést, amikor a testvéremtől megkapom a játékot. Szeretem őt.”
„Amikor végeztem a játékkal és odaadom a testvéremnek, jól érzem magam tőle, nagylelkűnek.”
Aggódsz a sorára váró gyermeked sírása miatt? Eleinte biztos lesz egy kis nyafi, ezért tekintsd úgy, hogy ez egy lehetőség arra, hogy kifejezze a felgyülemlett érzelmeket és félelmeket, amelyeket magában hordoz. Amint a szeretetteljes figyelmed által („segítek neked megvárni a játékot”) lehetőséget kapnak a sírásra, gyakran már alig érdeklődnek a játék iránt, ami arra utal, hogy a zaklatottságuk valójában nem is a játék miatt volt. És ha egyszer elkezded alkalmazni ezt a szabályt, a gyerekek idővel imádni fogják és nem veszekednek tovább az osztozkodás miatt.
4. Soha ne hasonlítgasd a gyerekeidet egymáshoz vagy bármely más gyerekhez
„Miért nehezíted meg annyira a fogmosást? Látod, hogy a nővéred csak úgy kinyitja a száját?” Lehet, hogy azt hiszed, ezzel motiválod a gyerekedet, de ő azt hallja, hogy a nővére jobb, és te jobban szereted őt, ez pedig a testvéri rivalizálás melegágya. Csak állíts fel bármilyen korlátot, anélkül, hogy a másikra hivatkoznál!
Még a pozitív összehasonlítások is visszafelé sülnek el. Amikor azt mondod: „bárcsak a bátyád is leülne és megcsinálná a házi feladatát mindenféle felhajtás nélkül, mint te!”, a lányod azt gondolja: „Én vagyok a jó gyerek, ezért anya szeret engem… Mindig jó kislánynak kell lennem, hogy szeressenek”. Ő innentől már abba is érdekelt, hogy továbbra is a másik gyerekedet tekintsd a rossznak helyette.
5. Dolgozzatok a kedvesség és a megbecsülés légkörének megteremtésén
Adj lehetőséget a gyerekeidnek arra, hogy kedvesek legyenek egymással, és hogy megbecsüljék egymást, azáltal, hogy ezt a családi életetek normális részévé teszitek. Vezess például kedvességnaplót, amelybe felírod azokat a kedves cselekedeteket, amelyeket a gyerekeid között észlelsz, vagy amelyekről ők számolnak be neked. Vasárnap esténként olvassatok fel részleteket ebből, hogy ők is sütkérezhessenek abban, milyen jól érzik magukat, mind adóként, mind pedig fogadóként, és hogy esélyt kapjanak arra, hogy egymást a szeretet és a kedvesség forrásaként lássák.
Minden este a vacsoránál találjatok legalább egy konkrét dolgot, amit „értékelhettek” a másik emberrel kapcsolatban:
„Nagyra értékelem, hogy Lili segített nekem a házi feladatban.”
„Örülök, hogy anyu játszott velem.”
„Nagyra jólesett, hogy apu megtett nekem egy szívességet.”
6. Segíts nekik csapattá válni
Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a csapatmunkát jutalmazzuk, hiszen ez is elejét veheti a testvéri rivalizálás elfajulásának. Megpróbálhatod a gyerekeket partnerré tenni abban, hogy elkerüljék az egymással való veszekedést, ha felállítasz egy Együttműködés-perselyt, és minden alkalommal, amikor megfigyeled, hogy a gyerekek kedvesek egymással, beleértve a veszekedés nélküli játékot is, egy érmét teszel bele. Ha megfelelő, tiszteletteljes módon fejezik ki az érzéseiket, akkor érméket kapnak. A gyerekek dönthetik el (közösen), hogy mire költik majd el a pénzt.
7. Gondoskodj arról, hogy a gyerekek elegendő személyes teret kapjanak
A testvéreknek meg kell osztozniuk a szülőkön, a játékokon, a családi időn és a reflektorfényen, ami sok megosztani valót jelent. A közös szoba elősegítheti a testvérek közötti közelséget, de az is lehet, hogy egyszerűen túl sok a megosztás, különösen a nagyon eltérő temperamentumú gyerekek esetében. A szobamegosztás könnyebb, ha a gyerekeknek van némi privát helyük, például egy magas szekrény, hogy a különleges tárgyakat távol tartsák a kisebb testvértől, vagy egy „sátorágy”, hogy a gyerek egyedül lehessen, amikor csak akar. Egyes gyerekek még akkor is jobban kijönnek egymással, ha a szülők egy vonalat festenek a padló közepére, és úgy állítják be a bútorokat, hogy két külön teret határoznak meg.
8. Mindegyiküket szeressétek a legjobban
Ha a gyermeked TUDJA, hogy soha senki mást nem tudnál jobban szeretni, mint őt, akkor nem fog sokszor féltékenykedni a testvérére, a testvéri rivalizálás fel sem fog merülni. Tehát az első számú célod az kell legyen, hogy erősítsd és elmélyítsd a kapcsolatodat minden gyermekeddel.
forrás: https://www.ahaparenting.com/
Kövesd Youtube-csatornámat, hogy elsőként értesülj az új videókról: Motiwoman Youtube
Nézd meg ezt a cikket is: Ötletek unatkozó gyerekek lefoglalására
