A Robin Williams által megformált John Keating a filmtörténelem egyik legikonikus karaktere, a kultikus film pedig a mai napig megállja a helyét. Hazánkban épp a neves napon, 1990. március 15-én mutatták be. Íme 15 dolog, amit talán nem tudtál a Holt költők társaságáról.
1. A film nagyjából a forgatókönyvíró életén alapult
A Holt költők társaságát Tom Schulman írta, akinek ez volt az első forgatókönyve, amelyet eladott Hollywoodnak. A történet részben a Tennessee állambeli Nashville-ben található Montgomery Bell Academy nevű iskolában szerzett tapasztalataiból táplálkozik. A legtöbb karaktert olyan emberekről mintázta, akiket a való életből ismert.
2. John Keatinget Tom Schulman két tanára ihlette
John Keatinget Schulman két korábbi tanáráról mintázták: Harold Clurmantól színészetet és rendezést, míg Samuel Pickeringtől angolt tanult a forgatókönyvíró. Az inspiráló monológok például Clurmantől származhatnak, a furcsa tanítási stílusa pedig Pickeringtől. Egy esszéjében Pickering azt írta, néha úgy tartotta az órát, hogy közben az íróasztalon állt vagy egy szemeteskukában. Egyik diákja emlékszik arra, hogy a tanár arra kényszerítette, Edgar Allan Poe A holló című művének olvasása közben egy székre álljon, és csapkodjon a karjával minden alkalommal, amikor az osztály kimondja „soha már”. „Az ilyen dolgokat nem annyira a diákok felébresztése, mint inkább a saját szórakoztatásom érdekében tettem” – írta Pickering. „Ha én jól szórakozom – biztos azt gondoltam -, a fiúk is jól szórakoznak majd, és talán még az olvasást és az írást is élvezni fogják.”
3. A stúdió fontolgatta, hogy a Holt költők társaságából musicalt készít
Még címük is volt: The Sultans of Strut. Nagyjából olyan lett volna, mint a Fame.
4. Eredetileg a Suttyók visszavágnak direktora rendezte volna
Mielőtt Peter Weir felbukkant, úgy volt, Jeff Kanew lesz a film rendezője. Kanew Liam Neesont szerette volna Keating szerepére, de a stúdió Robin Williamst akarta. Williams a maga részéről vonakodott Kanew-val dolgozni, ami Schulman szerint egy katasztrofálisan elfuserált első forgatási naphoz vezetett: „A stúdió Robint akarta, ő pedig nem mondott nemet, de igent sem arra, hogy azzal a rendezővel dolgozzon. Valójában előkészítettük a filmet, felépítettük a díszleteket – Atlantán kívül forgattuk volna -, és Robin egyszerűen nem jelent meg az első forgatási napon. Soha nem mondta, hogy megteszi, de a Disney folyamatosan próbált nyomást gyakorolni rá azzal, hogy folytatta az előkészületeket. Miután az első nap nem jelent meg, leállították a produkciót, és elégették a díszleteket. Még megvannak a felvételek ezekről az égő díszletekről.”
5. Majdnem Dustin Hoffman rendezte, és ő lett volna a főszereplője is
Kanew után Dustin Hoffman is aláírt a rendezésre, valamint Keating szerepére, de időzítési konfliktusok és viták voltak a kezdésről. Végül a stúdió a hatszoros Oscar-jelölt Peter Weirnek adta a filmet, aki később a Truman Show-t is rendezte.
6. Az eredeti forgatókönyvben John Keating rákban szenved
A film hűen követi Schulman forgatókönyvét, kivéve egy jelenetet, amelyben a fiúk felfedezik, hogy Keating Hodgkin-kórban szenved. A jelenet célja az volt, hogy megmutassa a nézőknek, miért akarja a tanár annyira megragadni a napot, de Weir úgy gondolta, hogy a film enélkül erősebb. „Nem kell megmagyarázni” – mondta Schulmannak.
7. A forgatás Georgia államból Delaware-be került, mert a műhó drága
A filmet eredetileg a Georgia állambeli Romaban forgatták volna, de a rendező havat akart, hogy fokozza a New England-i előkészítő iskola hangulatát. Mivel a műhó drága, a forgatásokat Delaware-ba helyezték át, ahol a hó ingyen volt.
8. A film tele van nyilvánvaló vagy bújtatott irodalmi utalásokkal
Keating azt mondja a fiúknak, hogy Walt Whitman Leaves of Grass című művéből szólaltassák meg a „barbár jajveszékelést”. Henry David Thoreau sorát idézi a Waldenből: „Az emberek tömege csendes kétségbeesésben él”. A fiúk Vachel Lindsay „A Kongó” című, majdnem elfeledett versének sorait kántálják, továbbá Shakespeare, Robert Frost, Alfred Lord Tennyson és Lord Byron is szóba kerül. A legemlékezetesebb irodalmi utalás természetesen Whitman Abraham Lincolnhoz írt elégiájának felhasználása. A film végén, miután Keatinget kirúgták, a fiúk felmásznak az asztalukra, és a „Oh Captain, My Captain” (Ó, kapitány, kapitányom) mondattal nyilvánítják ki a hűségüket.
9. Robin Williams kissé kényelmetlenül érezte magát a szerepben … amíg el nem kezdett improvizálni
Amikor Williams először érkezett a forgatásra, Keating eljátszása fásulttá tette őt, ezért Weir azt javasolta, hogy improvizáljanak. Megkérdezte Williamst, hogy mit akar „tanítani” az osztálynak, mire ő azt mondta, hogy Shakespeare-t, majd rögtönzött egy jelenetet, amelyben Marlon Brando és John Wayne Shakespeare-t adtak elő, és ez a jelenet bekerült a filmbe. Ezután Williams belelazult a szerepbe, és a mozi elkezdett összeállni.
10. Williams dialógusainak nagy részét improvizálta
És nem csak a fent említett jelenetet. A producerek becslése szerint Keating dialógusainak körülbelül 15 százalékát rögtönözte a színész.
11. A rendező összezárta a fiatal színészeket a forgatás idejére
Mivel a Holt költők társasága szereplői egy bentlakásos iskolában élnek, Weir a fiúknak közös szobát adott, hogy össze tudjanak szokni. Emellett kérte őket, hogy tanulmányozzák az 1950-es évek filmjeit, rádióműsorait és zenéit.
12. A barlang hamisítvány
A barlang, ahol a társaság találkozik, nem valódi, hanem egy latexből készült díszlet. Alapjául azonban egy valós helyszín szolgált: A delaware-i Farkas-barlang.
13. Nem minden kritikus szerette: még a nagy Roger Ebert is meglehetősen langyosan állt hozzá
Bár a Holt költők társasága általában jó fogadtatásban részesült, egyes kritikusok érzelmileg manipulatívnak és intellektuálisan sekélyesnek tartották. Roger Ebert, korának híres filmkritikusa két csillagot adott neki, és azt mondta a filmről: „Természetesen elkerülhetetlen, hogy a zseniális tanárt végül kirúgják az iskolából, és amikor a diákjai felálltak az asztalukra, hogy tiltakozzanak az elbocsátása ellen, annyira meghatódtam, hogy hányni akartam.”
14. Ethan Hawke Williamsnek tulajdonítja, hogy megismerte a színészi játék lehetőségeit
Ethan Hawke egy Jian Ghomeshi-nak adott interjúban beszélt arról, hogy a Robin Williams-szel való közös munka milyen hatással volt a karrierjére, különösen az a jelenet, amelyben Keating megtanítja neki a „barbár jajveszékelést”. „Ez volt az a jelenet, amikor egy verset kellett volna felolvasnom az osztály előtt, és ez volt az első alkalom az életemben, hogy megtapasztaltam a színészkedés, és az önmagad elvesztésének izgalmát”.
15. Hawke teljesen biztos volt benne, hogy Williams gyűlöli őt
Bár a Williamsszel való közös munka karrierfordító pillanatnak bizonyult Hawke számára, a színész nemrég bevallotta, hogy a forgatás alatt nem volt a legsimább a munkakapcsolatuk. „Tényleg komoly színész akartam lenni” – mondta Hawke a szakmához való hozzáállásáról. „Olvastam Sztanyiszlavszkijt, és nagyon a karakteremben akartam maradni, és tényleg nem akartam nevetni. Minél inkább nem nevettem, ő annál őrültebb lett. Kigúnyolt, azt mondta: ‘ó, ez itt nem akar nevetni.’ Én meg annál jobban begőzöltem. Nem értette, hogy csak próbáltam jó munkát végezni. Szóval azt hittem, hogy utál engem, mert állandóan szidott.”
forrás: https://www.mentalfloss.com/article/59232/15-facts-about-dead-poets-society