Hullócsillag

Egy szerelmespár feküdt a csillagos ég alatt a kemping selymes füvén. Este tíz óra volt, az égbolt a lehető legszebb arcát mutatta, rengeteg csillaggal.

A lány fejét a fiú karjára hajtva számlálta a csillagokat ezen a csodálatos, békés helyen, a természet közelségét élvezve.

Hirtelen egy hullócsillag szelte át az égboltot. A fiú megszólalt: – Szerelmem, kívánj valamit!

A lány behunyta a szemét, miközben a kívánságát fogalmazta. Pár másodperc múlva kinyitotta a szemét és mosolyogva mondta: – Kívántam, szerelmem!…

Ekkor vette észre, hogy a fiú nem volt ott. Feldúltan szólongatni kezdte, megnézte, nincs-e a sátorban, de nem volt ott sem… Ijedten kiabálta a nevét a éjszaka sötét és titokzatos csendjében.

Nem értette, mi történik, hiszen az imént még a szerelme karjaiban feküdt, hogy lehet, hogy így eltűnt?… Reménytelenül kiáltozta a nevét, de a közeli erdő nem hozta őt vissza, sőt, olyan volt, mintha maga a természet rejtené el szándékosan a fiút a szerelme szeme elől.

A lány szinte megszédülve kóválygott a kemping egyik végéből a másikba. Nem érezte, hogy megy, csak ösztönösen vitte a lába, egyetlen célja volt, hogy megtalálja a fiút. Rémült lélekkel bolyongott ebben a szörnyű káoszban, mígnem megpillantott egy aprócska, egyre távolodó fényt. Gyorsuló léptekkel eredt a nyomába, mint egyetlen reménysugár után, amibe még kapaszkodhat. Már szinte érezte szerelme illatát a levegőben, amikor a fény pislákolni kezdett, majd végleg kihunyt.

A lány zokogva folytatta útját. Egyre messzebb került a kempingtől. Az órák csak teltek, a fejében zúgtak, örvénylettek az értetlenség gondolatai. A fiú nevét ismételgetve, kiabálva, suttogva haladt előre. Szíve megtelt hideg, ismeretlen félelemmel, rettegett, hogy netalán valami baj történt a szerelmével. Az éjszakát lassan hajnali pirkadat váltotta fel, a lány maszatos arcáról felszáradtak a könnyek, de szíve minden dobbanását a kegyetlen félsz hatotta át.

Pár perc múlva a felkelő nap sugarai néhány házat világítottak meg a távolban. A lány egyre gyorsuló léptekkel közelített az ismeretlen faluhoz, ahol reményei szerint végre találkozik valakivel és kérdezhet szerelme felől.

Amikor a faluba ért, megtörölte arcát. Emberek között találta magát, akik jöttek-mentek a helyi piacon. Riadt szeme egyre csak szerelme sziluettjét kutatta.

És akkor megpillantotta… Botladozva elindult a háttal álló fiú felé, miközben halkan a nevét suttogta és azon gondolkodott, hogy a számonkérés vagy a hatalmas megkönnyebbülés szavaival szembesítse őt.

Végre odaért hozzá. Alig várta, hogy hátulról átölelhesse!

A fiú megfordult és furcsán idegenül nézett a lányra. – Te mit művelsz? Ki vagy te? – kérdezte ridegen.

– Hogyhogy ki vagyok? Én vagyok az, a szerelmed! Ne csináld ezt, otthagytál egyedül azon a sötét helyen, órák óta bolyongok, hogy megtaláljalak!

A fiú határozottan kibontakozott a lány öleléséből és így válaszolt: – Sajnálom, de fogalmam sincs, ki vagy. Bizonyára összekeversz valakivel.

A lány ekkor egy fiatal nőt és egy kisfiút látott közeledni. A kisfiú boldogan kiabálta: – Apu, apu! Vettünk kalácsot!

 

Abban a pillanatban a lány megértett mindent. Mozdulatlanul, rezignáltan figyelte, ahogy a fiú, aki eddig a szerelme volt, egyre távolodik a piacról a családjával. Felnézett az égre és eszébe jutott, mit kívánt a hullócsillagtól. Zokogni szeretett volna, de még inkább azt, hogy ott helyben nyíljon meg a föld alatta.

Hiszen már összerakta a mozaik darabkáit: a kívánsága valósággá vált. Ő egyáltalán nem így képzelte el, de mégis így lett. Azt kívánta a hullócsillagtól, hogy a szerelme legyen boldog… Azt viszont nem tudhatta, hogy ez a kívánság nem vele, hanem egy másik nővel fog megvalósulni.

Ha tetszett, oszd meg te is! Köszönöm szépen!

Instagram oldalamon motiváló idézeteket találsz. Kövess te is!

Facebook oldalamon érdekes történeteket, frappáns és vicces idézeteket osztok meg veled. Várlak szeretettel a követőim között!