Száz nap

Tanmese az áldozathozatalról

Egyszer egy jómódú király feleséget keresett. Palotájában megfordult a birodalom összes szépsége, ő mégsem találta meg köztük az igazit.

Sokan a jelentkezők közül nem csak gyönyörűek, hanem gazdagok is voltak. Mindenféle földi jóval, pénzzel, haszonnal kecsegtették a királyt, aki azonban egyiküket sem akarta feleségül venni.

Egy nap egy kolduslány érkezett a palotába és nagy nehezen sikerült az őrök tiltakozása ellenére a király színe elé járulnia. “Nincs semmim, amit felajánlhatnék neked, csak a határtalan szerelmem, amit irántad érzek”, mondta a királynak. “Engedd meg, hogy megtegyek valamit, amivel bizonyíthatom a szerelmemet”.

A lány felébresztette a király kíváncsiságát, aki megkérte őt, árulja el, mit tenne meg érte. “Száz napot töltök az erkélyeden étlen-szomjan, kitéve az esőnek, a nap melegének és az éjszaka hideg sötétségének. Ha kibírom ezt a száz napot, vegyél el feleségül”.

A király meglepődött a szokatlan ajánlaton és elfogadta a lány kihívását. Így válaszolt: “rendben van. Ha egy nő képes értem mindezt átvészelni, méltó arra, hogy a feleségem legyen”.

A kolduslány még aznap kiköltözött a balkonra. Teltek a napok, ő pedig bátran viselte a legfélelmetesebb viharokat… Sokszor érezte úgy, hogy szinte elájul az éhségtől és halálra fagy a hideg éjszakákon, de olyankor mindig a szerelmére gondolt, hogy átvészelje a nehéz pillanatokat. Alkalomadtán a király kihajolt az ablakon szobája kényelméből, hogy megnézze és néhány kézmozdulattal biztassa őt.

Így telt az idő. Elérkezett a huszadik nap, majd az ötvenedik… A királyság népe egyre lelkesebben figyelte a lányt, az emberek egymás között örömmel suttogták: “végre lesz királynőnk!”. Eljött a kilencvenedik nap is… A király kihajolt az ablakán, hogy biztassa a lányt. “Ez a nő hihetetlen!”- gondolta.

Végre elérkezett a kilencvenkilencedik nap. A nép gyülekezni kezdett a balkon alatt, hogy pár órán belül köszöntse az új királynét, hogy tanúja legyen, ahogyan egy kolduslányból uralkodó lesz. Már visszafelé számolták az órákat… Éjfélkor végre lesz egy királynéjuk! Szegény lány borzasztóan lesoványodott, testét betegségek gyötörték.

És akkor megtörtént. Éjjel 11-kor, a kilencvenkilencedik napon, amikor már alig egy óra volt hátra a száz napból, az elgyötört lány feladta. Úgy döntött, hogy elhagyja a palotát. Vetett egy szomorú pillantást az elképedt királyra, majd sarkon fordult és örökre elment. Az embereken megdöbbenés lett úrrá. Fel nem foghatták, hogy egy ilyen bátor lány, aki ennyi mindent megélt, miért épp az utolsó pillanatban adja fel. Már csak egyetlen lépésre volt attól, hogy az álmai valóra váljanak! Annyit tűrt és szenvedett érte!

Amikor a lány hazaért, mindent elmesélt az apjának, aki megkérdezte tőle: “miért adtad fel, amikor már csak pillanatok választottak el attól, hogy királyné lehess?”

A lány így válaszolt:

99 napot és 23 órát töltöttem az erkélyén, mindenféle szörnyűséget eltűrve, neki pedig eszébe sem jutott, hogy felmentsen ekkora áldozathozatal alól. Közömbösen nézte, ahogy szenvedek, egy csepp könyörületet sem érzett irántam. Csak arra vártam végig, hogy bizonyítsa a jóságát, az együttérzését, de hiába.

Akkor megértettem: egy ilyen önző, vak és érdektelen ember, aki csak önmagára gondol, nem érdemli meg a szerelmemet.”

 

TANULSÁG: ha szeretsz valakit, de szenvedned, áldozatot hoznod és könyörögnöd kell ahhoz, hogy magad mellett tartsd… még ha fáj is, hagyd el őt. Nem is azért, mert a dolgok így idővel egyre nehezebbé válnak, hanem azért, mert aki nem érezteti veled, hogy értékes vagy a számára, aki nem képes ugyanazt adni, amit te adsz, aki nem tud ugyanannyira elköteleződni… az egyszerűen NEM ÉRDEMEL MEG TÉGED.

Ha tetszett, oszd meg te is! Köszönöm szépen!

Még több motiváló idézet az Instagram oldalon, kövess! 

Facebook oldalamon érdekes történeteket, tanmeséket osztok meg veled. Várlak szeretettel a követőim között!

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*