Szombat délután van, és minden gyerek külön-külön akar kütyüzni. Ahogy a szülők is. Ismerősen hangzik?
Sok család szeretne olyan alapszabályokat felállítani, amelyek segítenek nekik csökkenteni a képernyőidőt – és időt szakítani arra, hogy eszközök nélkül, egymással is kapcsolódhassanak. De nehéz lehet tudni, hol kezdjük el, és hogyan készítsünk olyan tervet, amely megfelel a családnak.
Tanulj meg te is kevesebbet kütyüzni
Mielőtt azt mondanád a gyerekeknek, hogy „szálljanak le a kütyükről”, fontos, hogy ti, szülők is beismerjétek, mennyit használjátok az eszközeiteket. Világszerte az ember naponta átlagosan hat órát és 58 percet tölt a képernyők előtt. Ez 2013 óta 13%-kal, azaz 49 perccel nőtt. Azok a szülők, akik magas képernyőidő-felhasználásról számolnak be, általában úgy látják, hogy ez a családjukban élő gyermekekre is átszűrődik.
Egyes, képernyőidőre vonatkozó iránymutatások azt javasolják, hogy az 5 és 17 év közötti gyermekeknek naponta legfeljebb két órát szabad kütyüzni (a házi feladatot nem számítva). A két és öt év közötti korosztály számára ez legfeljebb napi egy óra. A kétévesnél fiatalabb gyermekek számára pedig egyáltalán nem ajánlott a képernyő előtt töltött idő.
A gyermekek többsége azonban minden korcsoportban túllépi ezeket az értékeket és mást se szeretni, mint kütyüzni. Egy új tanulmány szerint egy átlagos hároméves lurkó napi két óra 52 perc képernyőidőnek van kitéve.
A technológia nagymértékben befolyásolja a gyerekek életét, lehetőségeket és kihívásokat egyaránt kínálva. Egyrészt hozzáférést biztosít az oktatási forrásokhoz, fejlesztheti a kreativitást, megkönnyíti a kommunikációt a társaival és a családtagokkal, valamint lehetővé teszi, hogy a diákok új információkat keressenek. Másrészt a túlzott képernyőhasználat a fejlődési mérföldkövek késését, alvászavarokat és nappali álmosságot eredményezhet. Ráadásul negatívan befolyásolhatja a szociális készségeket is, mivel helyettesíti a személyes társas interakciókkal töltött időt.
Épp ezért sok család aggódik amiatt, hogy miként tudnak pozitív kapcsolatot fenntartani a gyermekeikkel, amikor az idejük nagy részét azzal töltik, hogy leülnek kütyüzni.
Mi a történik akkor, amikor mindannyian az eszközeinken lógunk?
Amikor a családok mindannyian egyszerre használják az eszközöket, az kevesebb személyes interakciót eredményez. Ez csökkenti a kommunikációt, és a családi dinamika megváltozását eredményezi. Fülhallgatót felhelyezve még könnyebben elzárkózunk egymástól, tovább csökkentve ezzel a beszélgetés lehetőségét. A közös tevékenységek vagy étkezések során fülhallgatót viselő családtagok fizikai korlátot képeznek. Ez arra ösztönzik az embereket, hogy visszavonuljanak saját digitális világukba.
Ugyanígy a videojátékokkal kapcsolatos kutatások is azt találták, hogy a túlzott mértékű játék növeli az elszigeteltség, a magányosság érzését. Nem mellesleg a valós társadalmi interakciók kiszorulását, a kortársakkal és családtagokkal való kapcsolatok gyengülése mellett.
Hogyan állíthatok fel képernyőidő-korlátokat?
Kezdjétek azzal, hogy üljön le a család, és beszéljétek meg, hogy milyen határokat tartotok megfelelőnek a tévé, a telefon és a játékok használata során – és hogy mikor van megfelelő időpont ezek kézbevételére.
Legyenek meghatározott szabályok a családi időtöltés körül – például nem lehet kütyüzni a vacsoraasztalnál – hogy a személyes interakciók révén is kapcsolatot teremthessetek.
Fontold meg, hogy a hét bizonyos időszakaiban, például este 9 óra után (vagy kisebb gyermekek esetében a lefekvés előtt egy órával) elzárod a telefont vagy az eszközöket, és keress lehetőséget arra, hogy a napokat fizikai tevékenységekkel, például a parkban való focizással vagy családi sétával ellensúlyozd.
A szülők az egészséges viselkedés mintájául szolgálhatnak azáltal, hogy szabályozzák saját képernyőidejüket. Ez azt jelentheti, hogy napi 15 vagy 30 percre korlátozzák a közösségi médián való görgetést, és a telefont a szomszéd szobában tartják, amikor éppen nem használják. A megfelelő határok megállapításához és a gyermekek biztonságának garantálásahoz alapvető fontosságú, hogy a szülők nyíltan kommunikáljanak a technológia használatáról. Ez magában foglalja az online tartalmak biztonságos eligazodásához szükséges kritikai gondolkodás készségének megtanítását, valamint a szülői felügyeleti eszközök és adatvédelmi beállítások alkalmazását.
A szülők már korán kialakíthatnak támogató és bizalomteljes kapcsolatot a gyermekekkel, hogy azok nyugodtan beszélhessenek online tapasztalataikról és megoszthassák félelmeiket vagy aggodalmaikat.
Kütyüzés vagy bármi más, nem csak otthon fontos határokat felállítani:
