Az elkényelmesedés bár jól hangozhat, valójában sokkal többet árt neked, mint használ.
Ha kilépsz a komfortzónádból, az komolyan javítja az életedet. Az embereknek evolúciósan szükségük van arra, hogy kihívások elé állítsák őket – hogy megéljék a kellemetlent is.
Ez Michael Easter újságíró The Comfort Crisis (A kényelem válsága) című könyvének legfőbb felfedezése, amely arról szól, hogy a kényelmetlenséget felvállalva „visszanyerhetjük vad, boldog, egészséges önmagunkat”. Kutatásai során Easter felfedezte, hogy a komfortzónánkon kívül élni jót tesz nekünk, drámaian javítja egészségünket és boldogságunkat is.
Lehet, hogy nem élvezzük azt a kellemetlenséget, amelynek pillanatnyilag kitesszük magunkat – legyen az fizikai, mentális vagy lelki megpróbáltatás -, de ha megtesszük, az kulcsfontosságú a személyes fejlődéshez, sőt, az egyszerű elégedettséghez is.
Ha azonban meg akarjuk tenni az első lépést a komfortzónánkon kívülre, akkor meg kell barátkoznunk azzal, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat. És ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha megtanuljuk kontrollálni azokat a belső késztetéseket, amelyek arra ösztönöznek, hogy visszameneküljünk a biztonságba.
Az elkényelmesedés nem a barátod
Az elmúlt korokhoz képest a mai iparosodott világ szinte utópia. Minden, amire szükségünk van, és sok minden, amire nincs, a kezünk ügyében van: étel, puha ágy, meleg menedék. Szöges ellentétben élünk azzal, ahogy őseink évezredeken át éltek, szélsőséges körülmények között, vadászva és gyűjtögetve éppen csak annyi élelemhez jutva, amennyi a túléléshez kellett.
Az évezredes küzdelem olyan evolúciós tulajdonságokkal ruházott fel bennünket, amelyek segítettek a túlélésben – de, ahogy Easter állítja, rosszul alkalmazkodunk a kényelem világához, amely az elmúlt 100 évben alakult ki.
Amint azt az Indistractable című könyvben írja, az embereket arra tervezték, hogy elmeneküljenek a fájdalom elől, és ezért keresik a kényelmet. Az emberi történelem során ez a tulajdonság segített a túlélésben, arra késztetve minket, hogy a hideg, a stressz és az éhség elől a meleg, a biztonság és az étel folyamatos keresésével meneküljünk.
A kényelemre, elkényelmesedésre való ösztönünk azonban ellenünk dolgozik, ha egy nagyrészt kényelmes világban élünk – mutat rá Easter. Emiatt maradunk le a mély emberi tapasztalatokról.
Keresd a kényelmetlent
Most a kényelmetlenséget kell keresnünk, hogy megtaláljuk a helyes egyensúlyt.
Amikor az 1990-es években elkezdődött a “helikopter típusú” szülői magatartás, ez jelentette a kezdetét annak, hogy a gyerekeket nem engedték ki a szabadba felügyelet nélkül játszani. Megsérülhettek volna! Vagy elrabolhatják őket!
A tanulmányok azonban azt mutatják, hogy a szülői attitűd szorongást vált ki a gyerekekben, és felnőttként hajlamosabbá teszi őket a depresszióra is. A gyerekeknek szükségük van az autonómia alapvető pszichológiai tápanyagára – például arra, hogy megtanulják, hogyan játszanak másokkal anélkül, hogy egy felnőtt moderálná őket -, hogy hozzászokjanak ahhoz, hogy a szüleik figyelő tekintetének komfortzónáján kívül működjenek.
Egy másik ok, amiért az emberek nem alkalmasak a rutinszerű kényelemre: unatkozni kezdünk. A hedonikus alkalmazkodásnak nevezett evolúciós tulajdonság miatt az ember bármilyen helyzethez adaptálódik, így mindig új dolgokat kell keresnünk, hogy elégedettek legyünk. Mert, ha mindig ugyanazzal a feladattal kell megbirkóznunk, elkényelmesedés lép fel éselégedetlenek leszünk.
Egy sor tanulmányt végezve szakemberek azt találták, hogy ahelyett, hogy egyre elégedettebbek lennénk, ahogy kevesebb problémát tapasztalunk, inkább csökkentjük a küszöbértéket annak, amit problémának tekintünk. A végén ugyanannyi gondunk lesz. Alapvetően akkor is problémákat keresünk és látunk, amikor nincsenek is.
Kényelmi válság
A kényelmi válság lényege, hogy arra ösztökéljük magunkat, hogy elérjük a bennünk rejlő lehetőségeket, hogy azzá váljunk, akivé lenni szeretnénk. Célokat és kihívásokat kitűzni magunk elé egyfajta húzóerő, egy olyan cselekvés, amely arrafelé mozdít el minket, amit akarunk.
A kényelmetlenség tehát jót tesz neked – de nem túl sokat.
Easter beszélgetett Mark Seeryvel, a Buffalói Egyetem pszichológusával, aki egy 2500 fős tanulmányt végzett a „elkeményedés” vizsgálatára, vagyis arra az elméletre, hogy a túl sok stressz és negatívitás káros, de egy kevés, jótékony hatású. Seery pedig azt találta, hogy a viszontagságokkal való foglalkozás nemcsak a tűrőképességünket növeli, hanem a szemléletünket is javítja.
A vizsgálatban részt vevők, akik szembenéztek a viszontagságokkal, kevesebb elkényelmesedés mellett magasabb életelégedettségről és kevesebb pszichés, illetve fizikai tünetről számoltak be azokhoz képest, akik védve élték le az életüket. Az akadályokat is optimistábban szemlélték, és inkább „izgalmas lehetőségként” tekintettek rájuk, mintsem rettegéssel.
Dr. Marcus Elliott, az NBA vezető edzéskutatójaként szerzett tapasztalatai alapján azt is látta, hogy a kihívás, amit önmagunkkal szemben támasztunk, javítja a kudarccal kapcsolatos perspektívánkat. „Az olyan környezetben való részvétel, ahol nagy a kudarc valószínűsége, még akkor is, ha tökéletesen teljesítesz, hatalmas következményekkel jár, mert segít elveszíteni a kudarctól való félelmet… és megmutatja, hogy milyen lehetőségeid vannak” – mondta Easternek.
A tanulmányok pedig azt mutatják, hogy a kockázatvállalás egészséges. A Comfort Crisis idézi, hogy bizonyos kényelmetlenségek nemcsak a fizikai és pszichológiai problémáktól – elhízás, szívbetegség, depresszió -, hanem olyan alapvető problémáktól is megvédenek minket, mint az értelem és a cél hiánya.
Ne hagyd, hogy a belső triggerek korlátozzanak
Ha a kényelmetlenség annyira jót tesz nekünk, miért olyan nehéz elhagyni a komfortzónánkat? Mi tart minket az ismerőshöz kötve, hogy ne merészkedjünk ki az ismeretlenbe? A belső triggerek.
Ezek a belső kiváltó okok olyan negatív érzések, mint az unalom, a szomorúság, a stressz és az önbizalomhiány. Ezek felbukkannak, és elvonhatják a figyelmünket arról, amit tennünk kellene. Ha egy új kihívás előtt állsz – maratont futsz, olyan munkát kezdesz, amire nem érzed magad alkalmasnak, egyedül utazol -, akkor ezek az ijesztő triggerek valószínűleg tombolnak.
Ahelyett, hogy hagynád, hogy kisiklassák a nagyszerű tervedet, hogy megéld az értékeidet és azzá válj, aki lenni szeretnél, inkább uralkodj rajtuk.
Az, hogy hogyan kezeljük a kellemetlen belső kiváltó okokat, meghatározza, hogy egészséges cselekedetekre vagy önpusztító figyelemelterelésre törekszünk. A belső kiváltó okok megértése az első lépés ahhoz, hogy megtanuljuk, hogyan lépjünk ki az a komfortzónánkból céljaink elérése érdekében.
Hatástalanítás
Íme tehát négy lépés, amellyel hatástalaníthatod a belső kiváltó okokat, miközben a következő kihívás leküzdésére törekszik:
1. lépés: Keresd meg a kellemetlen érzést, amely megelőzi a figyelemelterelést, és keresd meg a belső kiváltó okot.
2. lépés: Írd le ezeket a belső kiváltó okot.
3. lépés: Fedezd fel a negatív érzést megvetés helyett kíváncsisággal.
4. lépés: Óvakodj a határmezsgyéktől.
Ha megnyitjuk magunkat a kellemetlenségek előtt – és hatástalanítjuk a belső kiváltó okokat, amelyek visszatartanak bennünket – akkor legideálisabb önmagunkká fejlődhetünk.
forrás: https://www.nirandfar.com/comfortable-with-discomfort/
Ha nem az elkényelmesedés az egyetlen rossz szokás, amitől szabadulni szeretnél: