A gyerekkorunkban elsajátított leckék és sémák életünk végéig dolgoznak bennünk, ez pedig nem feltétlenül jelent jót. Tedd fel magadnak ezt az öt kérdést, ha úgy érzed, a boldogság elérhetetlen messzeségbe került számodra.
Nr. 1. A gyerekkoromat élem újra a jelenben?
Mindannyiunkat gyakran átjárnak a gyermekkorunkban átélt élmények emlékei. Ez nagyszerű, ha szép és tartalmas gyerekkorunk volt, olyan családi légkörben, amely az épülésünket szolgálta, amelyben szeretve éreztük magunkat. Ha azonban rossz emlékeink vannak, a gyerekkor elvarratlan szálai akár a szakadék szélére is sodorhatják életünket.
Ez esetben nem árt időt szánni arra, hogy átgondoljuk a régi családi kapcsolatainkat és azt, ezek milyen befolyással bírnak a jelenlegi helyzetünkre. Úgy gondolod, üldöz a múltad, nem vagy képes felülemelkedni az érzelmeiden? Sokak inkább eltemetik magukban a múlt árnyait, mert túl fájdalmas lenne a szembenézés, de a fájó emlékek sajnos dolgoznak bennünk akkor is, ha nem veszünk róluk tudomást. Szembe kell néznünk a rossz gyerekkorral is, ha kell, akár szakember segítségét kérve.
Nr. 2. Hogyan kapcsolódom azokhoz, akik részei az életemnek?
Gyerekkori tapasztalataink egyfajta szűrőként működnek bennünk, amelyen keresztül a jelen történéseit is szemléljük. Ez meghatározza a másokhoz való kötődés mértékét, módját is. Bár keressük a szeretetet, az intimitást és mások elismerését, nem egyszer saját viselkedésünk szabotálja ezzel kapcsolatos sikereinket.
Ha te is felismered magadban ezt a káros szűrőt, érdemes saját magad megértésével, elfogadásával többet foglalkoznod. Kim Bartholomew és Leonard Horowitz fejlesztett ki egy ún. önreflexiós skálát, amely segít meghatározni a másokhoz való viszonyunkat. Döntsd el, melyik állítás igaz rád!
A: számomra könnyű másokhoz érzelmileg közel kerülni. Nem zavaró tényező, ha függök mástól és más függ tőlem. Nem aggódom, ha olyasvalakivel kell egyedül lennem, aki nem fogad el.
B: nem érzem túl kényelmesen magam, ha túl intim helyzetbe kell mással kerülnöm. Vágyom arra, hogy érzelmileg közeli kapcsolatot alakítsak ki, de nehéz nekem teljesen megbízni másban vagy függni valakitől. Aggaszt, hogy esetleg megsajnálnak, ha megengedem nekik, hogy túl közel kerüljenek hozzám.
C: érzelmileg közeli kapcsolatokra vágyom, de gyakran azt gondolom, hogy másoknak kényelmetlen olyan közeli kapcsolatba kerülni, amilyet én szeretnék. Intim kapcsolat nélkül nem érzem jól magam. Aggaszt, hogy mások esetleg nem értékelnek engem annyira, amennyire én értékelem őket.
D: jól megvagyok szoros emberi kapcsolatok nélkül is. Nagyon fontos számomra, hogy függetlennek és önellátónak érezzem magam, jobban szeretem, ha nem kell másoktól függnöm és mások sem függnek tőlem.
Ha megtaláltad azt a leírást, ami leginkább illik rád, itt vannak a betűjelek megfejtései: A biztos, B aggódó, C félős, D rideg.
Hogyan használhatod ezt a tesztet a mindennapokban? Például, ha szeretnél közeli kapcsolatot (akár baráti, akár szerelmi), de csak olyanokkal akadsz össze, akik nem vágynak arra, hogy megnyíljanak mások előtt, megértheted, hogy ők a skála egy másik fokán tartózkodnak és nem biztos, hogy valaha is lesz velük közös nevező, hacsak nem idomulsz jobban az ő álláspontjukhoz.
Nr. 3. Képes vagyok megfelelően kezelni az érzelmeimet?
Boldogságunk legnagyobb mértékben attól függ, hogy mennyire jól vagy rosszul tudunk egy csapás vagy csalódás után felépülni érzelmileg. A fenti teszt alapján, az „A” kategóriába tartozó emberek például bíznak saját képességeikben és viszonylag hamar tudnak új célokra fókuszálni, továbblépni a jövő felé. A „B” és „C” kategóriába tartozóknak ez jóval nehezebben megy, hiszen a rossz történéseket saját alkalmatlanságuk igazolásának látják.
Ha arra fókuszálsz, ami nem működik az életedben, olyan negatív spirálba kerülsz, amely lehetetlenné teszi, hogy bármi is jó irányba változzon a jövőben. Győződj meg róla, hogy nem az „öncenzúra” állapotában leledzel, amikor szerinted minden rossz a saját hiányosságaid, fogyatékosságaid miatt következik be! „Anyámnak igaza volt; szakítottunk, mert nem érdemlem meg, hogy szeressenek”; „Nem kaptam meg az állást, mert minden jelentkező sokkal jobb volt, mint én” és a hasonló mondatok… Ha folyton a lehető legrosszabbat tudod csak elképzelni, sosem találod meg a vágyott partnert vagy azt a munkát, amit szeretnél. Fontos szembenézned a félelmeiddel és az erősségeidre helyezni a hangsúlyt!
Nr. 4. Helyesen gondolkodom a helyzetemről?
A célkitűzést tanulmányozó szakemberek szerint kreatívabb módon tudjuk a problémákat megoldani, ha a szükségeleteinkre célokként gondolunk. Például, ahelyett, hogy azt mondjuk, „magányos vagyok és szeretnék több barátot”, gondoljunk célként arra, hogy több barátot szerezzünk. Így a szükséglet szándékká alakul, amely arra sarkall minket, hogy folyamatosan keressük a lehetőségeket, programokat, hogy a célunkat elérjük. Kesergés és sóvárgás helyett jógázni, táncolni járunk, önkéntes munkába kezdünk és kimozdulunk otthonról, hogy új emberekkel ismerkedjünk meg.
Nr. 5. Valóban megbecsülöm azt, amim van?
A helyzet az, hogy legtöbbünk inkább a negatív, mint a pozitív dolgokra fókuszál és nem adjuk meg az általunk birtokolt dolgoknak, a minket körülvevő személyeknek az őket megillető jelentőséget. Ha nem hiszed, próbáld ki: képzeld el, milyen lenne az életed egy hozzád közel álló személy nélkül! Vagy például mi lenne, ha nem lenne autód, lakásod, munkahelyed? Ez az egyszerű kis gondolatmenet segít rávilágítani a dolgok valódi jelentőségére és az ismerőseink valódi értékére.
Végezetül egy adat: a kutatások szerint a boldogságunkat befolyásoló tényezők kb. 40%-ára tudunk hatással lenni, azaz, van egy jelentős része az életünknek, amely a körülmények, a véletlen és a váratlan események szövevénye. Ám ennek ellenére tegyünk meg mindent, hogy azt a bizonyos 40%-ot minél inkább az irányításunk alatt tartsuk!
Ha tetszett, oszd meg te is! Köszönöm szépen!
Instagram oldalamon motiváló idézeteket találsz. Kövess te is!
Facebook oldalamon érdekes történeteket, frappáns és vicces idézeteket osztok meg veled. Várlak szeretettel a követőim között!
Be the first to comment