Ezer ok lenne, hogy feladjuk, de elég egy jó érv, hogy kitartsunk Nem szégyen néha elgyengülni, a lényeg, hogy utána mindig menjünk tovább.
Ahogy a meredek hegyi ösvényen túrázott, Neil-t csodálattal töltötte el az előtte kibontakozó táj. Egy szikla szélén állt, és megbabonázva figyelte a hegyek mögött lassan felkelő napot. Annyira lenyűgözte a látvány, hogy végül, hosszú időnek tűnő idő után úgy döntött, nem törődik a tompa hanggal, amely az elméje hátsó részében mardosta.
Neil elővette a fényképezőgépét, és fotózni kezdett. „Remélem, jól sikerülnek a képek. Be fogom küldeni őket a fotópályázatra” – mondta magának Neil.
„De mi van az előző versennyel, amit elvesztettél, Neil? Egyik helyről sem kaptál visszajelzést, ahová jelentkeztél a fotós pozícióra. Még a jól fizető állásodat is felmondtad! Mégis mit gondoltál? A jövőd, a karriered… mindent elszúrtál.” A hang a fejében egyre hangosabban és hangosabban szólt.
Ismét az előtte elterülő fenséges völgyre irányította a figyelmét.
Aztán ugrott.
Neil riadtan ébredt fel álmából, elázott az izzadságtól. Hitetlenkedve nézett körül a szobájában, nem tudta, hol van. Lassan megképzett benne a valóság – felmondott a munkahelyén, fotózással foglalkozott, félt a bizonytalanságtól. Hónapokig kísértették a gondolatai. De most, hála a különös álomnak, végre tudta, mit kell tennie.
Másnap reggel Neil korán reggel túrázni indult. Talált egy kiszögellést a hegytető közelében, ahonnan a völgy mélynek és mennyeinek látszott. Elővette a fényképezőgépét, és egy szelfit készített a reggeli napsütéssel a háttérben, hatalmas mosollyal az arcán.
Attól a naptól kezdve minden alkalommal, amikor gondolatai ámokfutásba lendültek, a képet nézte.
Egy örömtől vibráló ember képe volt, aki nem csak követni akarta szenvedélyét, hanem teljes életet akart élni.
forrás: https://www.soulveda.com/short-stories/life-lessons/the-reason-to-go-on/
Még egy ok, amiért érdemes lehet kitartani:
