Qian Hongyan bebizonyítja a világnak, hogy bármilyen helyzetből ki lehet hozni a legtöbbet, csak elhatározás és akaraterő kérdése. Te mit tanulhatsz tőle?
Gyakran halljuk a „soha ne add fel” mondatot, de legtöbbször nem találjuk a fogást rajta. Szép gondolat marad, amelyet képtelenek vagyunk a gyakorlatba átültetni, amikor egy-egy nehéz helyzetben elönt minket a kétségbeesés és a düh. Az akaraterő nem mindig a barátunk.
Qian Hongyan története példaként szolgálhat mindenkinek. A kínai kislány 2000-ben, négyévesen veszítette el mindkét lábát egy szörnyű balesetben, és mivel szegény családból származik, szüleinek nem volt pénze a protézisre. Egy interjúban így beszélt a baleset utáni napról: „felébredtem és emlékszem, a lábam jéghideg volt”.
Kezdetben a családtagok a karjukban hordták őt mindenhová, mígnem Qian nagypapája kitalálta a megoldást. Egy kosárlabda tetejét levágta, abba ültette a kislányt, kezeibe pedig egy-egy fa eszközt adott, amelyre haladás közben támaszkodhatott. Qian hatalmas akaraterővel megtanult közlekedni a labdában.
A kosárlabdába ültetett lányka fotói lassan bejárták a hatalmas országot, esete egyre nagyobb médiafigyelmet kapott. Az újságírók úgy hívták: „a kislány a kosárlabdában”. A 7 perc járásra lévő iskolába Qian egy óra alatt jutott el, de az akaratereje megacélosodott. Öt év alatt nyolc kosárlabda kopott el „alatta”.
2007-ben a kínai kormány segítségével megkapta élete első, hőn áhított protézisét. Első lépéseit a helyi média minden csatornája közvetítette. Azóta 2013-ban új protézist ajándékoztak neki.
Eljött 2008, amikor Kínában rendezték a paralimpiai játékokat. A kislány feszült figyelemmel követte a versenysorozatot és ekkor határozta el, hogy úszó lesz. „Irigyeltem az osztálytársaimat. Ők tanítás után szaladgáltak és bicikliztek, én pedig nem tehettem ugyanazt. Az úszást viszont imádom, mert a vízben olyan lehetek, mint ők” – nyilatkozta.
Qian hihetetlen akaraterővel vetette bele magát az úszásba. Napi 10 kilométert tempózott, és még az sem szegte kedvét, hogy 2012-ben nem válogatták be a paralimpiai csapatba. Tovább edzett a lehető legnagyobb elszántsággal, rengeteg helyi és állami versenyen indult, ahol sokszor érmet is szerzett. 2016-ban végül megkapta a hőn áhított meghívót a paralimpiai válogatottba.
A lány azóta rendszeresen a legjobb 10 között végez a nemzetközi versenyeken is, miközben gőzerővel készül a 2020-as tokiói Paralimpiai Játékokra. Célja, hogy országának érmet szerezzen és ezzel beírja magát a sporttörténelembe.
Ugye, hogy a történetét olvasva a „soha ne add fel” máris más fényben tűnik fel?
Ha tetszett, oszd meg te is! Köszönöm szépen!
Még több motiváló idézet az Instagram oldalon, kövess!
Facebook oldalamon érdekes történeteket, tanmeséket osztok meg veled. Várlak szeretettel a követőim között!
Képek: Getty images
Ha tetszett, oszd meg a barátaiddal! Köszönöm!
Be the first to comment