A mikroműanyag a vízkészletbe kerülve nagy problémákat okozhat, kiemelten fontos tehát, hogy kiismerjük a viselkedését.
Hogyan lehet vizsgálni a mikroműanyag mozgását?
Egy folyadékdinamikai laboratóriumban ezen anyag mozgását többek között úgy vizsgálták, hogy azt tanulmányozták, hogyan nyomják a víz alá az apró, vízen járó rovarokat az esőcseppek.
A mikroműanyag-szennyezésnek való kitettség egészségügyi kockázatokat jelenthet, például légzőszervi és emésztési problémákat, a cukorbetegség fokozott kockázatát és alvászavarokat. Fizikusok azonban azt is tanulmányozzák, hogyan mozognak a vízben, hogy rájöjjenek, hogyan lehet megszabadulni tőlük.
A molnárpoloskák olyan apró rovarok, amelyek képesek a vízen járni. A nedves, esős területeken nagy számban előfordulnak, és egyes fajok egész életüket leélik anélkül, hogy valaha is szárazföldet érnének. Az esőcseppek súlya akár 40-szerese is lehet egy ilyen állatnak, és viharok idején néha közvetlenül rájuk esnek. A cseppek apró krátert képeznek a víz felszíne alatt, amely beburkolja a rovart, majd kidobja, amint a kráter visszaugrik a felszínre. A molnárpoloskák erős vázzal rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy túléljék, ha egy esőcsepp eltalálja őket. Mivel ezek a rovarok víztaszítóak és nagyon könnyűek, általában azonnal visszapattannak. Néha azonban az esőcseppek egy második, kisebb krátert képeznek közvetlenül a felszín alatt. A második kráter általában egy nagy, gyors csepp hatására alakul ki.
Egy kísérlet során a helyi tavakból fogtak be molnárpoloskákat és felülről vizet csepegtettek a tartályukba. Nagysebességű videográfiát és képelemzést használtak, hogy megnézzék, milyen gyorsan merülnek el a rovarok, amikor az esőcseppek eltalálják őket.
Ekkor a második, kisebb kráter gyorsulását is megmérték. Ez a kráter gyorsan visszahúzódik – a mérések szerint a gravitáció okozta gyorsulás 50-szeresével. Az apró rovarok nem tudják magukat ebben a második buborékban megtartani, mivel a felszín, amelyen vannak, olyan gyorsan mozog felfelé, hogy a víz alá eshetnek, és elmerülnek. Ha ez megtörténik, az állat erőteljes úszómozdulatokkal próbál felszínre törni.
Miért fontos ez?
A molnárpoloskákhoz hasonlóan a mikroműanyagok is nagyon könnyűek és gyakran víztaszítóak. Hajlamosak a víz tetején hasonló módon mozogni, és az esőcseppek elmeríthetik őket. Ha a szennyeződések elmerülnek, nehezebb tőlük megszabadulni, sőt akkor már a tengeri élőlények szervezetébe is bekerülhet.
A kutatások szerint a második kráter gyors vízfelszínre törése nagy szerepet játszik az apró részecskék – legyen az rovar vagy mikroműanyag – elsüllyesztésében.
Amit még nem tudunk
A molnárpoloskák annyira víztaszítóak, hogy a víz alá nyomva egy buborékot, úgynevezett plasztront hordoznak maguk körül. Minél többször érik őket cseppek, annál hosszabb ideig maradnak a víz alatt. Úgy tűnik, hogy a cseppbecsapódások kimerítik a plasztront. Még nem tudjuk, hogy a rétisasok hány ismételt becsapódást képesek elviselni, és hogy a vízben lévő kémiai szennyezőanyagok hogyan befolyásolják a víz alá merüléssel szembeni ellenállásukat.
Mi a következő lépés
A jövőbeni munkák során a molnárpoloskákat a kísérletekben a mikroműanyagokat utánzó, különböző méretű, sűrűségű és víztaszító képességű úszó részecskékkel helyettesítik. A kutatók arra számítanak, hogy a nagyobb részecskék hatására a cseppek érintkezéskor széttörnek, míg a kisebb részecskék valószínűleg a levegőbe kerülnek a fröccsenés hatására.
Az említett vízi rovarok nem csak a mikroműanyagok mozgásának jó modelljei, lábaik tanulmányozása által a víz alatti robotok tervezésében is hasznukra válnak a kutatóknak.
Nem csak a mikroműanyag mérgezheti a szervezetünket:
