Tudtad, hogy Lev Tolsztoj egyik legnépszerűbb regényének címszereplője, Anna Karenina a beteges szerelem tipikus megtestesítője? A róla elnevezett személyiségzavar ma is jelen van társadalmunkban, sőt, elevenebb, mint valaha.
Mielőtt konkretizálnánk magát a jelenséget, ismerd meg jobban Anna Karenina történetét! Tolsztoj regénye a XIX. századi orosz arisztokrácia képmutató és látszatnak élő világába repít minket. Anna egy házas, kisgyermekes nő, aki megismerkedik Vronszkij gróffal, miatta pedig szembemegy a társadalmi elvárásokkal. Szenvedélyes viszony szövődik köztük, amely a gróf számára idővel egyre inkább ellaposodik, Anna Karenina számára azonban nincs visszaút: a társadalom kirekeszti, megbélyegzi, és szép lassan azon kapja magát, hogy totális érzelmi függésbe került a szeretőjétől.
Mi az Anna Karenina-szindróma?
Ahogy a hősnőre, úgy a szindrómában szenvedőkre is igaz, hogy az észérvek egyáltalán nem működnek esetükben. Anna hatalmas érzelmi intenzitással éli meg házasságon kívüli kapcsolatát, az önreflexió, a gondolkodás lehetőségét teljesen kiszorítva az életéből. A szerelem lassan függésbe megy át: az élet elképzelhetetlen a szeretett személy nélkül, ez pedig rengeteg szenvedést eredményez a mindennapokban. A szerelmet az ilyen érzelmi függésben élő ember nem örömként, hanem drámaként, tragédiaként szereti megélni – mint egy lányregényben.
A pszichológusok egyfajta kötődési zavarként definiálják a jelenséget, amelyben a racionális döntések jelentőségüket vesztik és nem számítanak az érzelmi alapon hozott döntések következményei.
A szindrómában szenvedők ugyanakkor ezt egyáltalán nem teherként élik meg: a kapcsolatukat különlegesnek, a szokásostól eltérőnek, egyedinek látják.
Hogyan befolyásolja a szindróma a személyiséget?
Az Anna Karenina-szindróma egyik fő jellemzője, hogy a szerelmes egy általa elképzelt, idealizált képet fest a partneréről és hajlamos a pozitív tulajdonságait felnagyítani, míg a negatív aspektusokról tudomást sem vesz. Mondhatnánk, hogy minden szerelem ilyen az elején, és ebben van is igazság, az Anna Karenina-szindrómás azonban a totális elvakultság állapotában leledzik, ez pedig teljességgel lehetetlenné teszi a valóság helyes érzékelését. Minden percben érzelmei intenzív megélésére törekszik, képtelen éretten viselkedni a kapcsolatában. A partner túlértékelése és az iránta való gyerekes rajongás magával hozza a teljes érzelmi függést, amit rövid időn belül óriási teherként él meg a másik fél, így a szakítás elkerülhetetlen.
A szindrómában szenvedő ember élete tehát fellángolások sorozatából áll, ahol minden kapcsolat elején úgy érzi, megtalálta a tökéletes párt, ám csak idő kérdése, hogy a partner túlértékelése és önmaga függő helyzetbe kényszerítése mikor hozza el a fájdalmas elválást.
Az Anna Karenina-szindróma tipikusan olyan embereknél fordulhat elő, akik önmagukat képtelenek megfelelően értékelni. Mindig a másik a szebb, a jobb, az okosabb, aki mindig mindent tud és ért, aki mindenben dönthet, mert az ő szava szent. Ám ha valaki önmagát ennyire elnyomja, az semmi másra nem számíthat, csak arra, hogy előbb vagy utóbb teljes érzelmi függésbe kerül a másikkal szemben, a saját döntéseit is megkérdőjelezi, önmagát az „alsó polcra” definiálja.
Ez mindaddig kevésbé veszélyes, amíg a racionalitás talaján mozgó partnert fog ki, hiszen annál rosszabb nem történhet vele, mint hogy szakítás lesz a kapcsolat vége. Ha azonban az Anna Karenina-szindrómás összeakad egy nárcisztikus hajlamú partnerrel, aki azt érzi egészségesnek, ha őt istenítik és természetesnek veszi a másik fél elnyomását, visszafordíthatatlan lelki sérüléseket szerezhet, amelyek egész további életére kihatással lesznek.
Ha tetszett, oszd meg te is! Köszönöm szépen!
Instagram oldalamon motiváló idézeteket találsz. Kövess te is!
Facebook oldalamon érdekes történeteket, frappáns és vicces idézeteket osztok meg veled. Várlak szeretettel a követőim között!
Be the first to comment