A kudarcokat ugyanúgy el kell fogadnunk, mint a sikereket. Márpedig, ha elfogadjuk őket az élet részeként, akkor meg is lehet ünnepelni!
Éltetni a kudarcokat?
Szóval, elszúrtál valamit a munkahelyeden. De nagyon. Talán elszúrtál egy fontos állásinterjút, vagy véletlenül elküldtél egy e-mailt az egész cégnek, amit a munkahelyi legjobb barátnődnek szántá. Talán a vállalkozásod megbukott, vagy kirúgtak. Bármi is legyen a kudarcokat kiváltó ok, az első ösztönünk az, hogy bebújjunk egy önsajnálatba, és csak akkor térjünk vissza a való világba, ha már eleget bántottuk magunkat. Ettől a módszertől nem csak pocsékabbul fogod érezni magad, de azt nem akadályozza meg, hogy a jövőben újra elkövesd ugyanazt a hibát. Kell, hogy legyen jobb módja is a kudarccal való megbirkózásnak, nem igaz?
Fiatal korunktól kezdve azt tanítják nekünk, hogy a kudarc elfogadhatatlan és eredendően rossz. Ezt tanuljuk a szüleinktől, amikor rossz jegyet kapunk, a tanárainktól, amikor nem tudjuk a választ egy kérdésre, a társainktól, amikor piszkálnak minket, a sportcsapatainktól, amikor veszítenek egy meccset… A kudarcokat a siker táplálására használják. Ha eléggé nevetségessé tennéd magad, és elég szégyent éreznél, akkor motivált lennél a sikerre, igaz?
De nem mindig voltunk kockázatkerülők. A kudarctűrő képességünk akkor a legmagasabb, amikor még pelenkások vagyunk. Ha elesünk, miközben járni tanulunk, lerázzuk magunkról, és azonnal felállunk. De ahogy haladunk előre az életben, és megbukunk az első vizsgánkon, vagy megtudjuk, hogy nem kaptuk meg a kívánt szerepet az iskolai darabban, nagyon gyorsan megtanuljuk, hogy a győzelmeket ünnepeljük, nem a vereségeket.
Nem kell mindig tudnod, hogy mit csinálsz
Aztán, amikor belépünk a középiskolába, hirtelen azt várják el tőlünk, hogy tudjuk, mit akarunk csinálni életünk hátralévő részében. Kevés tolerancia van a kísérletezés, a különböző utak felfedezése, a kockázatvállalás és az útkeresés iránt.
A kudarc kulturális megítélése azonban világszerte változik.
Ezért kihívást jelent, hogy ne csak elfogadd a kudarcot, hanem tegyél még egy lépést, és ünnepeld is meg azt. Ahelyett, hogy magadba roskadnál, kényeztesd magad egy elegáns vacsorával a barátaiddal, vagy egy egész napos öngondoskodással, vagy akár rendezz magadnak egy szó szerinti “szánalmas partit”. De mielőtt elővennéd a lufikat, a pezsgőt és a konfettit, olvass tovább…
Dr. Jenny Wang, okleveles pszichológus, előadó és a Permission to Come Home című könyv szerzője.
Jody Michael, pszichoterapeuta, vezetői coach és a Leading Lightly című könyv szerzője-
Katie Zeppieri, kétszeres TEDx előadó, szerző, sorozatvállalkozó, valamint a The MicDrop Agency PR és márkaépítési ügynökség alapítója és vezető publicistája.
Milyen pszichológiai előnyei vannak annak, ha megünnepeljük a hibáinkat?
Bátorítja a sebezhetőséget és a kapcsolatteremtést. Amikor bevallod a kudarcodat a közeli barátodnak – vagy ha bátornak érzed magad, a követőidnek -, akkor egy igazán különleges dolog történik. A sebezhetőséged lehetővé teszi, hogy a másik személy is sebezhetővé váljon. „Amikor képesek vagyunk megnevezni a kudarcainkat, megosztani őket, az valójában feloldja a szégyent, ami gyakran a kudarchoz társul” – mondja Dr. Wang. „A csendben és elszigeteltségben előforduló szégyen gyakran szaporodik, de a kudarc, ha megnevezzük, elkezdhet elhalványulni”.
Ez pedig elősegíti a növekedést. Ha úgy éled le az életed, hogy soha nem vallasz kudarcot, akkor eléggé stagnáló (és unalmas) életed lesz. Mindig csak sikert fogsz tapasztalni, és soha nem fogsz fejlődni semmilyen módon… „Ha nem botlok vagy vallok kudarcot, nem fogom megismerni a fejlődési határaimat, és azokat a területeket, amelyeken fejlődhetek. Nem fogom tudni a hibákat és a zavarokat a siker felé vezető útra fordítani” – teszi hozzá Dr. Wang.
Szokj hozzá!
A kudarc ünneplése továbbá ialakítja a kockázatvállalás iránti toleranciát. A kudarchoz gyakorlat kell. Minél többet csinálod, annál nagyobb lesz a toleranciád az elrontással járó kellemetlenségekkel szemben.* Olyan ez, mint egy izom, amely annál erősebb lesz, minél többet hajlítod – vagy ebben az esetben: bukod. „Azt mondod, hogy ‘Nem vagyok 100 százalékig biztos benne, hogy ez sikerülhet, de azért megpróbálom, és meglátjuk, mi történik’.” És ezt érdemes ünnepelni. Mondja Wang.
Az egyetlen olyan csoport, amelyik következetesen vállalja a kudarcot, a vállalkozók – teszi hozzá Michael -, és ez teszi őket olyan sikeressé. A vállalkozók képesek kudarcot vallani és gyorsan kudarcot vallani, majd megfordulni és tanulni a hibáikból, méghozzá igazán egészséges, pozitív módon. „Az egyik legegészségesebb dolog, amit emberként, és különösen vállalkozóként tehetünk, hogy elkülönítjük magunkat az eredményeinktől és a kudarcainktól” – mondja. „És ez egy nagyon, nagyon trükkös dolog.”
Ez csökkenti az érzelmi csapást. Az emberi természethez tartozik, hogy minél messzebb akar kerülni a kudarc érzésétől. El akarjuk hárítani a felelősséget, el akarjuk tolni a szégyent, és el akarunk bújni, ezért ha pont az ellenkezőjét tesszük – megünnepeljük a hibáinkat, és a figyelem középpontjába kerülünk -, az olyan, mint a tyúkhúsleves a léleknek. A nap végén a kudarc elkerülhetetlen. „Hajlamosak vagyunk arra, hogy kezdőként jók akarjunk lenni – mondja Michael. „És ez nem ésszerű elvárás. A mesterré váláshoz vezető út tele van hibákkal és kudarcokkal.
Minél nagyobb a hiba, annál mélyebb a tanulás
Zeppieri a bizonyíték arra, hogy a kudarcok ünneplése működik. Nemrég egy kettő az egyben partit rendezett: ez volt a vállalkozása egyéves évfordulójának ünneplése *és* az összes olyan üzleti vállalkozása, amely a múltban kudarcot vallott. „Készítettem kis kézzel készített táblákat, amelyeken giccses idézetek voltak (például „alulról kezdtük, most itt vagyunk”), és kitettem őket a falra” – emlékszik vissza Zeppieri. „Ez egy nagyon bensőséges társaság volt: családtagok és barátok, akik velem voltak a legnehezebb időkben.” Történeteket, bölcsességeket és tanácsokat cseréltek Zeppieri számára, amikor vállalkozói útjának következő szakaszába lépett.
„A kudarcok nélkül nem jön a siker, ezért elég bátornak kell lenned ahhoz, hogy megpróbáld. Ezt szeretem ünnepelni” – tette hozzá. „Azt is nagyon érdekesnek találtam, hogy a meghívottak hogyan kezdtek el gondolkodni a saját kudarcaikon vagy hiányosságaikon. És ahelyett, hogy végként tekintettek volna rá, inkább egy új kezdetnek látták”.”
Hogyan lehet a legjobban megünnepelni egy munkahelyi kudarcokat?
Dr. Wang szerint nincs egyetlen „helyes” módszer. Bármi, amivel megnyugtathatod az idegrendszeredet. Így egyesek számára ez lehet egy extrovertált tevékenység, például egy szánalmas parti vagy egy vacsora a barátokkal. Másoknak azonban ez túlságosan megterhelő lehet. A kudarc megünneplése úgy is kinézhet, hogy veszel egy hosszú forró fürdőt, majd bepancsolod magad egy luxus krémmel, vagy megveszed magadnak azt a pár cipőt, amire réta vágytál, esetleg eltöltesz egy estét egy megbízható családtaggal vagy közeli baráttal – javasolja Dr. Wang. „Úgy is tiszteleghetsz a kudarcod előtt, ha megengeded magadnak, hogy átérezd a veszteséggel járó gyászt. És ezeknek az érzelmeknek a tisztelete az idegrendszert is megnyugtathatja”.
Michael azt is javasolja, hogy oszd meg a kudarcod másokkal. Említsd meg egy megbeszélésen a csapatod előtt, és vállald a felelősséget. Ijesztően hangzik, de ez biztonságos, nyitott környezetet teremt a munkahelyi tanuláshoz. Egy másik ötlet? Hozz létre egy rituálét minden pénteken, hogy értékeld a hetet, és írj le egy tanulságot, amit megtanultál. Ez Michael szerint aktívan edzi az agyadat arra, hogy proaktívan keresse a hibákat és a kudarcokat, és ne félj tőlük.
Van egy mondás, miszerint „amit megünnepelnek, azt megismétlik”. Vajon ez a kudarcok ünneplésére is igaz?
Rövid válasz? Nem. Ha megünnepled, hogy elbocsátottak, az nem jelenti azt, hogy ez újra meg fog történni. Valami, amit megismételhetsz? Dr. Wang szerint az ünneplés mögött álló szándék. „Mert ha a kudarc elkerülésének, elhatárolódásának és a kudarctól való elszakadásnak egy formájaként ünnepelsz, akkor lehet, hogy nem fogod internalizálni, hogy mit is ad neked valójában ez a kudarc”. Fordíts figyelmet arra, hogy miért vallottál kudarcot, milyen erőforrások és készségek hiányoztak, és mit tudsz legközelebb másképp csinálni.
Hogyan változtathatod meg a gondolkodásmódodat ezirányban?
Michael Leading Lightly: Mérd fel a hangulatodat (szégyelled magad? Megalázott vagy? Szégyenkezel? Milyen gondolataid vannak, amelyek miatt így érzed magad?)
Lélegezz (nem akárhogyan – mély belégzés a rekeszizomból, hat számolásig bent tart, majd lassan kilélegez. Ez segíteni fog, hogy kilépj az elmédből és a testedbe kerülj).
Válaszd, hogy felelős vagy a gondolataidért, a hangulatodért és a viselkedésedért (ne hibáztass, ne panaszkodj, és ne a külső eseményekre koncentrálj. Vállald fel az érzelmi állapotodat és a helyzetet).
Szúrd ki, hogy mi a jelenlegi nézőpontod, ami szorongást okoz neked? „Nem vagyok elég jó”, „Nem vagyok elég okos”, „Ez nem igazságos?”
Fedezz fel más nézőpontokat „Hogyan nézhetném ezt másképp?” Törekedj arra, hogy megértsd, mi az, amit esetleg kihagysz vagy nem látsz.
Emellett Zeppieri azt ajánlja, hogy fogadjuk el a változás gondolatát, és utasítsuk el azt az elképzelést, hogy fix személyiség vagyunk, ami azt jelenti, hogy a szokásaink, kedvenceink, ellenszenvünk és identitásunk mindig ugyanaz marad. „Több vagyok annál, mint amit csinálok, és minden új kockázat, amit vállalok, esélyt ad a fejlődésre” – javasolja, hogy mondogasd magadnak. „A legjobb módja annak, hogy megbarátkozz a kudarccal, ha többet teszed ki magad a pályára. Képzeld el magad úgy, mint az agyagot, amit formába öntenek.”
forrás: https://girlboss.com/blogs/read/how-to-celebrate-failure
Néhány példa, hogy kell méltósággal és építőleg fogadni a kudarcokat:
