Úgy van, nem csak a gyereknek, az anyának vagy apának is lehet szeparációs szorongása, nem is kicsit… Íme néhány ötlet, amely segíthet.
Ha gyermeked most megy először iskolába/óvodába, valószínűleg sok gondolatot és erőfeszítést fektetsz abba, hogy segíts gyermekednek a beilleszkedésben. És talán már alig várod a szabadságot. De lehet, hogy a legtöbb szülőhöz hasonlóan te is azon kapod majd magad, hogy egy-két könnycseppet is hullatsz.
Ezért, hogy egy kis segítséget kapj a saját szeparációs szorongásod kezeléséhez, íme a szülőknek szóló 12 lépéses program!
1. Fejlessz búcsúrituálékat
Ezek segítenek a gyermekednek, hogy tudja, mire számíthat, így magabiztosabbnak érezze magát. És megnyugtatnak téged is. Csináld ugyanazt a dolgot, ugyanabban a sorrendben, minden nap. Tehát talán egy ölelés és egy versike: „Szeretlek, szeretsz engem, érezd magad a legjobban, és háromkor érted megyek!”, majd integess, amikor elmész.
2. Tiszteld az érzéseidet
Szülőként az a feladatod, hogy ott legyél a gyermeked mellett, és megvédd őt. Keményen dolgozol azért, hogy szoros kapcsolatot ápolj vele. Természetesen szomorú vagy, amikor elváltok, és egy kicsit aggódsz, hogy vajon jól lesz-e. Ne szégyelld magad. A természet ilyennek tervezett téged!
3. Kezeld a saját érzéseidet magadban
Kezeld egyedül az érzelmeidet, hogy megnyugtathasd a gyerekedet: nincs miért aggódnia. A gyerekek érzékelik a jelzéseinket. Nem várhatod el tőle, hogy alig várja, hogy a többi gyerekkel játszhasson az oviban, ha könnyes a szemed, amikor elköszönsz. Ha a gyermekedtől való elválás saját problémáidat hozza elő, talán itt az ideje, hogy ezeket a régi problémákat egy tanácsadóval dolgozd fel. Te jobban fogod érezni magad, és megszabadítod a gyermekedet attól, hogy a te terheidet kelljen cipelnie.
4. Segíts neki a zökkenőmentes alkalmazkodásban
Minden szülő ideges lesz, ha a gyereke jajgat és kapálózik. De ne feledd, hogy a legtöbb gyereknek van némi szeparációs szorongása, amit fel kell dolgoznia, és ne reagáld túl. Ez megnehezíti a dolgokat a gyermekednek és neked is. Ne mondd neki, hogy a parkolóban leszel, hátha szüksége van rád – ez csak megnehezíti számára, hogy beilleszkedjen az csoportba. Ehelyett mondd azt, hogy egy adott időpontban, például a meseóra után visszajössz érte. Az osztálytermen kívül mindig figyelhetsz (anélkül, hogy tudná, hogy ott vagy), hogy megnézd, mikor hagyja abba a sírást, és hogy meghallgasd, hogyan kezeli a pedagógus a feldúlt állapotát.
5. Bízz a gyermekedben és a természetben
A természet úgy tervezte a gyerekeket, hogy a szüleikbe kapaszkodva védekezzenek, de amint biztonságban érzik magukat, elkezdjenek felfedezni. Azzal, hogy aggódsz amiatt, hogy az iskolában hagyod, azt mondod, hogy nem hiszed, hogy képes megbirkózni vele. Mindaddig, amíg bízol a gondozóban – és miért hagynád őt olyan gondozóra, akiben nem bízol? — bízhatsz a gyermeked belső erejében, hogy felnő a feladathoz és fejlődik.
6. Ismerjd meg a gondozót vagy a tanárt
Természetesen nehéz megnyugodni, ha nem igazán ismered azt a személyt, akire a gyermekedet bízod. Mielőtt beíratnád a gyerekedet, remélhetőleg megbeszélted a gondozóval, hogyan kezeli a gyerek szeparációs szomorúságát. (Egy tapasztalt óvónő tudja, hogy sok gyermek természetesen szomorú lesz a búcsúzáskor, és ezeknek a gyermekeknek vigasztalásra van szükségük. Ha már kötődnek a pedagógushoz, sokkal könnyebben elengedik a szülőket). Maradj kapcsolatban a tanárral, és folytassatok rövid beszélgetéseket, amikor a gyermekért mész, küldj neki elismerő üzeneteket, és tájékoztasd őt minden olyan nagy dologról, ami a gyermeked életében történik.
7. Győződj meg róla, hogy néhány perccel korábban érkezel gyermekedért az iskolába
Ha nem lát azonnal, az fokozza a gyermeked szorongását, és teljesen bepánikolhat, ami visszavetheti a saját alkalmazkodását. Ha sír, amikor felveszed, ne aggódj, az a stressz, amit az okoz, hogy egész nap össze kell szednie magát. A visszatérésed azt jelzi, hogy újra nyugodtan lehet a kisbabás énje. (Mindannyiunknak van gyermek-énünk, de ahogy öregszünk, a felettes énünk egyre inkább átveszi az irányítást, különösen a külvilágban.)
8. Erősítsd meg a kötődést
Biztosítsd róla, hogy minden nap iskola/óvoda után külön időt töltesz a gyermekeddel, hogy tudja, még mindig fontos neked. Használj ki minden alkalmat a testi kapcsolatra; a napot azzal töltötte, hogy olyan felnőttként viselkedett, amennyire csak tud, és szüksége van a szülővel való összebújás megnyugtatására. Mindenképpen legyen egy kis fizikai kontakt, hogy minden délután megnevettessétek a gyereket; ez segít mindkettőtöknek feldolgozni a különélés okozta feszültséget.
9. Ha gyermeked nehezen alkalmazkodik, lépj közbe
Nem valószínű, hogy örömmel fogsz elbúcsúzni a gyermekedtől, ha úgy tűnik, hogy retteg az iskolától. Először is beszélj a tanárral vagy a nevelővel. Nézd meg, hogy tud-e neki valami különleges feladatot adni, amikor megérkezik. Javasold, hogy jobban kötődjön hozzá, és kérdezd meg, hogy van-e mód arra, hogy ezt elérje. Ha a probléma elhúzódik, és nem bízik a gondozónőben, fontolj meg más lehetőségeket.
10. Este készülj össze a következő reggelre, és aludj eleget
Ha morcos vagy rohanó vagy, türelmetlen leszel a gyermekeddel. Mindannyiótoknak nehéz jól éreznetek magatokat, ha érzelmileg feldúlt hangulatból búcsúzkodtok és indulsz neki a napnak. Azokon a napokon, amikor stresszes vagy, és „nem késhetsz el” a nagy prezentációról, számíthatsz arra, hogy a gyermeked átveszi a stresszt és jobban ragaszkodik hozzád. Ezeken a napokon tehát kelj fel te magad is korábban, hogy korán elkészülhess, ami segít abban, hogy nyugodt maradj, amikor a gyerekedet kiviszed a házból.
11. Készíts egy listát azokról a dolgokról, amiket alig vársz
Készíts egy listát azokról a dolgokról, amiket alig vársz, hogy a többletidődben megtehesd, például hogy bepótold a lemaradásodat a munkában, meditálj, eddz többet, vagy végre nekiláss annak a nagy projektnek, amit eddig halogattál. Gondoskodj arról, hogy minden nap legalább egy igazi öngondoskodási tevékenységet biztosíts magadnak, legyen az egy hosszú fürdő, ebéd egy baráttall, vagy egy regény elolvasása lefekvés előtt.
12. Legyen saját életed
A legtöbb szülő rájön, hogy a gyerekeinken kívül más dolgokra is szükségünk van, amikért szenvedélyesen rajongunk, de nem éljük át őket. Ez sem a gyerekeknek, sem nekünk nem jó. De én egy lépéssel továbbmennék, és azt mondanám, hogy a legfontosabb felelősségünk szülőként az, hogy fenntartsuk a jólét érzését, hogy érzelmileg nagylelkűek tudjunk lenni a gyerekeinkkel.
Szülőnek lenni a második legfontosabb munka, amit valaha is végezni fogsz, mert felelős vagy egy emberi lény neveléséért, akinek az agya éppen az interakcióid hatására formálódik.
Mi tehát a legfontosabb munka? Önmagad ápolása, mert a felnőtté válás sosem ér véget, és előbb-utóbb mindannyiunknak ott kell folytatnunk, ahol a szüleink abbahagyták. Persze, mások segíthetnek, de egyedül neked kell gondoskodnod arról, hogy jól vigyázzanak rád. Hogyan másképp fogsz tovább fejlődni és azzá a szülővé válni, aki lenni szeretnél?
Ha a gyerekedtől való elválás egy kicsit több időt ad arra, hogy újra önmagadat helyezd az életed középpontjába, az ritka lehetőség. Miért ne használnád ki ezt az esélyt arra, hogy szeretetteljesebbé és gondoskodóbbá válj önmagaddal?
forrás: https://www.ahaparenting.com/read/Life-Preschooler-Mother-Separation-Anxiety
Ez is nagyban megkönnyítheti a mindennapjaidat: